Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Naponta többször inejekciózza magát

2008.11.28

Áron tisztában volt vele, hogy cukorbetegen az átlagnál nagyobb kockázatot vállal ezzel az afrikai kalandtúrával. Hiszen egy szerető feleség és egy tizennégy hónapos kisfiú várja haza.

 

Áron afféle igazi kalandor. A Tv2 A sztárok a fejükre estek című műsorában ő volt az, aki gumikötélen elsőként levetette magát a mélybe, és amikor egy felhőszakadásban a stáb elakadt a mocsárban, csak az ő arcán nem látszott aggodalom. Ha a tábor területén kígyót találnak, egy szakértővel azonnal odarohan, hogy megtudja, halálos-e a hüllő marása. És eközben látszólag az sem izgatja, hogy a legközelebbi kórház még helikopterrel is órákra van a forgatási helyszíntől. Pedig az ő helyzetét még külön nehezíti, hogy gyermekkora óta cukorbeteg. A kiérkezésük után a hirtelen éghajlatváltozás miatt egy ideig gyakrabban, naponta négyszer-ötször mérte a cukorszintjét, de aztán elég volt a napi két mérés.
Ennyi veszély közepette otthon egy aggódó asszony és egy kisfiú várja. Nem véletlenül adta szavát a feleségének, hogy ha egy ember megy csak haza élve Afrikából, az ő lesz.

 

NEM TÖRTÉNHET BAJ

Áron tipikus túlélőnek tartja magát, aki soha nem veszti el a fejét. "Minden helyzetben higgadt maradok, és ez már gyerekkoromban is így volt - meséli. Hatéves lehettem például, amikor egy pincében a barátaimmal egy csőhöz kötözött macskát találtunk. A mancsa már a duplájára volt dagadva. Mindenki sírt, én viszont megszabadítottam a dróttól, és rohantam vele az állatorvoshoz. Meg is gyógyult" - meséli Áron, aki úgy érzi, ez a fajta tulajdonsága minden veszélyen átsegíti. Egy dologtól azonban ő is tart. "Életem végéig nem bocsájtanám meg magamnak, ha valami baj történne otthon, és én nem vagyok velük" - mondja.

MŰHOLDAS KAPCSOLAT

Amikor megszületett a kisfiam, Máté, bent voltam a szülőszobában. Akkor kicsit sokkos állapotban, de én fürdettem meg először. Egy életre meghatározó élmény volt ez. A fiunkat a feleségemmel ketten hoztuk össze, úgy érzem, hogy szinte ketten is szültük meg - és ketten is fogjuk felnevelni."
Áron a sivatagból naponta műholdas telefonon beszél a feleségével. Az asszony a stáb egyik Botswanába később kiutazott tagjával küldött a férjének valamit. Egy számára fontos apróságot. "Évekkel ezelőtt New Yorkban egy kínai ember egy rizsszemre ráírta a kettőnk nevét. Azóta ez egy fiolában úszik, és a nyaklánc medáljaként funkcionál. Emellett elküldte a kisfiam kettes számú kedvenc játékát, egy kiskutyát, amivel néha aludni szokott" - meséli meghatottan. "
Áron tudja, hogy a kisfia éppen ezekben a hetekben kezdett el szavakat mondogatni, és sajnálja is nagyon, hogy pont most nem lehet jelen. "A mamát és a cicát már tudta Máté, amikor elindultam, de naponta bővül a szókincse. Remélem, nem kész mondatokkal fog fogadni, mert tanúja akarok lenni, ahogy beszélni kezd."

LÁNYTESTVÉRT MÁTÉNAK


Áron a zambiai határon egy árustól vett a kisfiának egy játék vízilovat. Aztán úgy adódott, hogy mégis egy másik gyereké lett... "A második héten egy faluban fogattunk a sztárokkal, és a helyi gyerekek ott tébláboltak körülöttünk - meséli. Egy kislány éppen mellettem nézelődött, én pedig hirtelen elhatározásból felé nyújtottam ezt a kis vízilovat. Nagyon meg volt lepve, talán még soha nem kapott ajándékot senkitől. Nézett ráma nagy csodálkozó szemével, majd az édesanyjára pislogott reménykedve, és amikor a mamája bólintott, hogy elfogadhatja, majd kiugrott a bőréből a boldogságtól. Ott mutogatta a társainak, és nagyon büszke volt rá. Ekkor döntöttem el, hogy a feleségemmel muszáj összehoznunk Máténak egy kishúgot."

CUKORBETEGEN IS ELMENT AFRIKÁBA

"Kilencéves korom óta vagyok cukorbeteg. Nélkülözhetetlenné vált, hogy be tudjam adni magamnak az inzulint. Végül egy évvel később az édesapám tanított meg rá. Bár ez az egész elég ijesztőnek tűnt az elején, megtanultam, hogyan lehet normális életet élni ezzel a betegséggel. Afrikára pedig jól felkészültem. Hoztam magammal egy alkoholos spray-t is, gondolván arra, hogy biztosan leszünk olyan helyeken, ahol nem tudok fürdeni. Így be tudtam magamnak adni az inzulint, amit mindig magamnál hordok."


-Vikus-


Forrás: Story magazin, 48. szám


KépKép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.