Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A nejemen kívül megkívánok más nőket is

2009.06.01

Nagy dumás, szexi és már-már provokatívan őszinte. Kovács Áron tagadhatatlanul az a típusú férfi, aki nem hagyja hidegen a nőket. Vonzerejét csak fokozza, hogy nem játssza meg magát. Az Áll az alku műsorvezetője tisztában van vele, hogy nagy hatással van a gyengébbik nemre, és ezt nem az ismertségének köszönheti. Noha Áron nem tagadja, hogy megnézi a szép nőket, az igazi számára a felesége, gyermeke anyja.

 

Második megkeresésre sikerül összehoznunk az interjút, hiszen meglehetősen elfoglalt: amellett, hogy műsort vezet a TV2-n, és fellép az együttesével, még gondoskodó apa is. Amikor hívom, éppen ő a bébiszitter a családban.  

– Bocsánat, lehet, hogy két részletben kell megcsinálnunk az interjút, mert rohangálok a gyerekkel. Ráadásul fűnyírót vettem, és elhagytam az egyik üzletben a kocsi kalaptartóját, marha mérges vagyok. Megígérték, hogy felhívnak telefonon, ha esetleg megtalálják. Hogy lehet elhagyni egy kalaptartót? Most őszintén: nem lökött vagyok?

– Viszont van önkritikád, ez dicséretes... Nálad mindig így zajlik az élet?  


– Igen, szerencsére. Nem vagyok nyugodt típus, nekem kellenek az impulzusok, nem bírom az egyhangúságot.  

– Nem tűnsz unalmas pasinak, gondolom, ez is hozzájárul a népszerűségedhez. Milyen visszajelzéseket kapsz?


– Engem nem zavar, hogy ismert vagyok, semmilyen teherrel nem jár. Jólesik, klassz dolognak tartom, amikor az utcán megszólítanak és lefényképeznek, vagy aláírást kérnek. Van olyan is, hogy kamerás mobillal felvételt készítenek rólam, vagy csak egyszerűen megölelnek. Bántani nem akartak még, igaz, nem is nagyon tudnának, hiszen nem ijedek meg a saját árnyékomtól. Aranyos gesztusok vannak inkább, és nem idegesítőek. Persze az, mondjuk, nincs kifejezetten ínyemre, amikor evés közben belebámulnak az arcomba, de azt mondom, legyen ez a legnagyobb problémám az életben.

– Apropó, ölelgetés. Biztos vagyok abban, hogy sok nő megölelgetne téged, és nem csak úgy barátilag. Őszintén: szétszednek a nők, ugye?


– Mindig is népszerű voltam a hölgyek körében, ezt nem az ismertségemnek köszönhetem. Eddig is kaptam csajoktól ajánlatot, most is kapok. Nekem nem újdonság az, hogy sikerem van a csajoknál, és flörtölni is szeretek.

– Nős vagy. Mi a határ a flörtöknél?


– A szemezés, egy kis dumcsi simán belefér. Nem viszem ágyba ezeket a hölgyeket. Nézd, a házasság nem vasfüggöny. Azért, mert megnősültem, még nem lettem vak, ma is megnézem a szép nőket. Azért, mert valaki Batmant szereti, még beülhet egy Superman-filmre is, nem? Rengeteg aranyos, kedves, izgató nő van a világon, és igen, van olyan is, akit megkívánok, de van egy határ, amelyet nem lépek át, hiszen nekem a feleségem az igazi.

– A feleséged nem féltékeny?


– A feleségem választott engem, és mindig is tisztában volt azzal, hogy én milyen vagyok. Ha nyúllal akart volna élni, akkor biztosan egy nyulat választ maga mellé. Ám én azt hiszem, egy nyúllal nagyon kiábrándító lehet az élet. A nőknek olyan férfi kell, aki markáns egyéniség, akire fel lehet nézni, aki mellett biztonságban érzik magukat. Persze az ilyen típusú férfiakra mindig is ragadtak a nők. A nejem pontosan tudja ezt, ahogyan azt is, hogy verhetetlen, és a többi nő a közelébe sem ér. Mellesleg ő sem az a fehér ruhás Mária-lány. Belevaló nő, aki joggal lehet büszke magára. Nincs abból gond, ha például észreveszi, hogy megnéznek, vagy szemezni akarnak velem. Jót nevet rajtam, és lazán azt mondja: „Na mi van, hülye gyerek, ma is tetszettél valakinek?” Na, az ilyen húzásokért imádom én a feleségemet.  

– Szerinted milyen a jó nő?


– Amikor egy jó nő belép, mondjuk, egy szobába, akkor ott fényesebb lesz, és melegebb lesz a levegő. Olyan a kisugárzásuk, hogy attól beindulsz – és ez messze nem a külsőn múlik. Ha egy nő rendben van, kiegyensúlyozott, és tisztában van magával, az sugárzik róla, és ettől olyan aurája van, hogy azzal megvadítja a pasikat. Lehet vékony, molett, szőke vagy fekete, az a lényeg, ami belülről sugárzik.

– Lehengerlő a szöveged és a stílusod, de ez ennyire nem jön át az Áll az alkuban. Ez tudatos?


– Az Áll az alkuban nem én vagyok a lényeg, vissza kell fognom magam. Nem nyomhatom el a játékosokat. Belefér a poénkodás persze, de ennek a műsornak nem rólam kell szólnia. A közelmúltban például felvettünk egy adást, amelyben egy nagyon laza, már-már pimasz srác volt a játékos. Folyamatosan kóstolgatott. A sokadik beszólás után már a nyelvem hegyén volt, hogy elküldöm melegebb éghajlatra, de végül vissza kellett fognom magam.

– Nehezebb az Áll az alkut vezetni, mint a Popdarálót volt?  


– Nincs olyan, hogy könnyű műsor. Amikor kigyulladnak a fények, mindenki rád figyel, és neked akkor a legjobb formádat kell hoznod, ez azért nem könnyű feladat. Az emberek csak a kész műsort látják, nem tudják, mennyi munka és izgalom van mögötte. Azért meg szoktam néha izzadni, és olykor lámpalázas is vagyok.  

 

– Pedig eredeti szakmád szerint magyartanár vagy. A katedrán nem izgultál?


– Nem dolgoztam magyartanárként, és nem is hiszem, hogy fogok.

– Miért? Pedig biztosan sikered lenne a diákoknál...


– Soha nem akartam tanítani, mert érzelmileg nagyon megvisel. Valahogy nálam kapcsolódik az elmúlás gondolatával, látni, ahogy tovaszállnak a diákévek, ahogy öregszünk. A vizsgatanításom is megviselt, hiszen nagyon hiányoztak utána a gyerekek. Szó szerint fájdalmas volt az elválás tőlük, megszerettem őket. Ez az az érzés, amelyet nem szeretnék újra átélni. Én nem tudnék „robotszerűen” tanítani, és darabként kezelni a gyerekeket, de van egy másik oka is, hogy nem tanítok…

– Igen?


– A tizenhét éves lányok ébredező szexualitása. Képtelen lennék nem észrevenni…

– Ahogy mi, nők sem feledjük, amikor pucéran motoroztál.


– Én azért nem élveztem annyira. Hat fok volt, velem szemben pedig harminc fotós állt, és csak arra vártak, hogy lencsevégre kaphassanak, miközben azon gondolkoztam, hogy ezzel a produkcióval olyan leszek, mint Kiszel Tünde, pedig nem ez volt a célom. Ráadásul feljelentettek bukósisak nélküli motorozásért. A fenekem senkit nem zavart, csak hogy nincs a fejemen kupak. Szép ország!  

– Ha nem a hírverésért, akkor miért csináltad?  


– Az egyetlen célom az volt, hogy álljam a szavad azok után, hogy egy könnyelműen tett vicces fogadást elveszítettem. Ma Magyarországon, főleg a közszereplők között, a sunnyogás dívik. Ha valami kellemetlenség visszaüt ránk, szeretünk nem tudomást venni róla. Engem másképp neveltek, aki meg azt hiszi, hogy öncélú magamutogatás volt az egész, az nagyot téved.

– A kisfiadat is ilyen szellemben neveled?


– Persze, hiteles szülő szeretnék lenni, és nem akarok összevissza hazudozni a gyereknek. Egyébként a fiamat nem kell félteni, ő igazi hétpróbás vagány. Nagyon büszke vagyok rá. Ő pedig imád engem parodizálni.

– Öröm volt beszélgetni, hiszen nagyon jó humorod van. Gondolom, mondták már neked.


– Sok olyan dolog történt velem az életben, amit csak humorral lehetett feldolgozni. Nem is a humoromra vagyok a legbüszkébb, hanem arra, hogy van öniróniám. Hiszem, hogy ha az ember hatalmasakat tud nevetni saját magán, akkor nagy baj már nem érheti…

 

  • Nők Lapja Cafe
  • p. andrea
  • 2009. 06. 01.

 

-Vikus-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.